Az eső illatának nyomában
Eső utáni illatot mindenki érzett már, de azt jóval kevesebben tudják, hogy mi is okozza a jelenséget. Az esőszagban a különböző vegyületek különböző mértékben vesznek részt, attól függően, hogy eső utáni vagy eső előtti szagról beszélünk.
Alapvetően három dolog játszik szerepet az eső után érzet illat kialakulásában.
Az egyik ilyen, ami azt a bizonyos "tiszta" illatot okozza, az ózon. Az ózonmolekula (O3) a széteső oxigénmolekulák (O2) hármasával összeálló atomjaiból alakul ki.
Nagyon instabil, oxigénmolekulára (O2) és egyatomos, úgynevezett naszcensz oxigénre bomlik. / O3 → O2 + 'O' / Ha oxidálható anyagokkal érintkezik, ez a bomlás már alacsony hőmérsékleten is robbanásszerű hevességgel megy végbe. Nagyobb mennyiségben éles, szúrós szaggal jár, magas koncentrátumban életveszélyes, kisebb mennyiségben azonban a kellemes eső utáni illat egyik okozója, különösen nagy vihar után.
Vannak, akik már a vihar megérkezése előtt érzik az ózon szagát. Mielőtt egy zivatar beindulna, a villám néha darabokra tépheti (az ún. koronakisülés hatására) a környezetben lévő nitrogén- és oxigénmolekulákat. Ez végső soron kis mennyiségű ózon képződését eredményezheti, amelyet a szél a talajszintre szállít. A légkörben lévő ultraibolya fényről is ismert, hogy O2 molekulákat hasít szét, és a felszabadult oxigénatomok néha oxigénmolekulákkal egyesülnek egy ózonpartihoz.
Annak ellenére, hogy (néha) kellemes és tiszta illata van, a tiszta ózon rendkívül veszélyes, és viszonylag magas koncentrációban elpusztíthatja a tüdő sejtjeit. Szerencsére az ózon koncentrációja zivatar előtt vagy után nagyon valószínűtlen, hogy tartós károkat okozna.
A másik szintjén jellegzetes, földes illat főleg jelentős esőzés után érezhető. Ezt a talajban gyakori baktériumok okozzák. Bizonyos speciális mikrobák az úgynevezett aktinomikéták, így például a Streptomyces griseus a száraz időszakokban spórákat termelnek. A nagy esőzés után érezhető illat a spóratermelés alatti kémiai reakcióból szabadul fel.
Ezek a baktériumok a geoszmint (A "geosmin" név a geo – föld és szag – szag szóból ered.) termelik. Kiválasztják a környező talajba, majd a csapadék megzavarja, szétterjed a levegőben, és lehetővé teszi számunkra, hogy észleljük. Egyébként egyáltalán nem kell sok geoszmin a levegőben ahhoz, hogy észleljük. Becslések szerint az emberek már 5 rész per billió koncentrációban is képesek kimutatni a geoszmint, ami nagyjából egy teáskanál geoszminnak felel meg 200 olimpiai uszodában.
A vegyület adja a frissen szántott talaj és az eső szagát, valamint az ivóvíz és bizonyos élelmiszerek mellékízét. Megtalálható a kukoricában, a sárga és erősszagú őzlábgombában. A cékla földszerű aromáját is ez adja.
A harmadik forrást a különböző növények által kiválasztott olajok jelentik. Ezek folyamatosan gyűlnek, majd esőzés közben bizonyos, pontosan jelenleg nem ismert összetevőik a légkörbe távoznak, ezáltal okozva az esőzés után érezhető illatot. A tanulmányok azt sugallták, hogy a növények száraz időben egy bizonyos olajkeveréket termelnek, amelynek célja a növekedés gátlása és a vízért való versengés minimalizálása. Ezek az olajok a talajban és a kőzetekben gyűlnek össze; Az eső ekkor egy sor kisebb, illékony vegyületet bocsát ki a levegőbe. A levegőben lévő geoszminnal való kombinációjuk okozza a "petrichort" – ezt a nevet adták a tudósok 1964-ben az eső utáni szagnak.
Kutatók szerint egyébként evolúciós okai vannak annak, hogy szinte kivétel nélkül mindannyian szeretjük az eső illatát: Őseink túlélése évezredekig függött az esőtől, ezért az esővel járó illatot azóta is összekapcsoljuk a vele járó pozitív élménnyel.
Forrás:
https://sciencenotes.org/petrichor-and-geosmin-the-smell-of-rain/
https://hvg.hu/tudomany/20140528_mitol_van_esoillat
https://www.todayifoundout.com/index.php/2014/05/causes-smell-rain/
https://www.compoundchem.com/2014/05/14/thesmellofrain/
https://nlc.hu/szabadido/20180423/miert-van-az-esonek-jo-illata-itt-a-tudomanyos-magyarazat/